Szeptembertől változik a nyugtaadat-szolgáltatás. Sok kistermelő számára az újabb digitalizáció nem egyszerű technikai változás, hanem újabb adminisztratív akadály lehet. Mi azonban nem tiltakozással akarunk válaszolni rá. Olyan közös rendszert építünk, amelyben a gazdának elsősorban azzal kell foglalkoznia, amihez ért: a termeléssel.
Az elmúlt napokban egyre több olyan bejegyzés és levél terjed az interneten, amely szerint a szeptembertől életbe lépő új szabályozás ellehetetlenítheti a piacokon árusító kistermelők, őstermelők és kisvállalkozások egy részét.
A megfogalmazások között akadnak erősen túlzó állítások is. Ezért érdemes elválasztani egymástól a tényeket és a félelmeket.
A probléma azonban valós.
Mi változik szeptembertől?
- szeptember 1-jétől új nyugtaadat-szolgáltatási kötelezettség lép életbe. Azoknak is elektronikusan adatot kell szolgáltatniuk a NAV felé, akik kézi vagy számítógéppel előállított nyugtát használnak.
Ez nem jelenti azt, hogy szeptembertől minden őstermelőnek drága pénztárgépet kell vásárolnia, és azt sem, hogy minden egyes nyugtát a nap végén egyenként kell bepötyögnie egy rendszerbe.
A változás azonban egy folyamat része:
a kereskedelem és az adóadminisztráció egyre inkább digitalizálódik.
Egy nagyobb vállalkozásnak ez kezelhető feladat. Van könyvelője, számítógépe, megfelelő szoftvere, esetleg alkalmazottja, aki az adminisztrációval foglalkozik.
De mi történik egy kis őstermelővel?
Azzal az emberrel, aki megtermeli a zöldséget, gyümölcsöt, mézet, tojást vagy feldolgozott terméket, majd hetente egyszer-kétszer kiviszi a piacra?
Neki már most is termelnie, csomagolnia, szállítania, értékesítenie és adminisztrálnia kell.
Most pedig azt mondjuk neki:
digitalizálódj tovább!
Nem feltétlenül maga az új szabály a legnagyobb probléma
Szerintünk ennél mélyebben van a gond. Az elmúlt évtizedekben olyan gazdasági környezet alakult ki, amelyben a legkisebb termelőtől is egyre inkább azt várjuk el, hogy egyszerre legyen: termelő, kereskedő, marketinges, informatikus, logisztikus és adminisztrátor. Miközben a nagy kereskedelmi rendszerekben ezeket a feladatokat külön szervezetek és szakemberek végzik.
Ez nem egyenlő verseny.
És ezért önmagában arra biztatni a magyar kistermelőt, hogy „értékesíts közvetlenül a vásárlónak”, már nem feltétlenül elegendő. A közvetlen értékesítés mögé közös infrastruktúrát kell építeni.
Pontosan ezért épül a KELL
A KELL – Közvetlen Ellátási Lánc létrehozásakor abból indultunk ki, hogy a magyar termelőket nem újabb feladatokkal kell terhelni. Éppen ellenkezőleg.
Feladatokat kell levenni a vállukról. A gazdának elsősorban termelnie kell. A rendszer feladata pedig az, hogy megszervezze körülötte mindazt, amit sok kis termelő külön-külön csak nehezen, drágán vagy egyáltalán nem képes megoldani.
A rendeléseket. Az informatikai hátteret. A termékek összesítését. A logisztikát. Az átadást. Az értékesítés szervezését. És ahol a jogszabályok lehetővé teszik, az ezekhez kapcsolódó adminisztrációt is.
Nem száz külön rendszert akarunk
Ez az egyik alapvető különbség a KELL és sok hagyományos közvetlen értékesítési forma között.
Közös rendszert építünk.
A gazdák termékei bekerülnek a KELL rendszerébe, a vásárlók megrendelik azokat, a rendelések összesítése megtörténik, majd a termékek a helyi Élet Szigete Pontokon – ÉSZ Pontokon keresztül jutnak el a családokhoz. Ennek nemcsak logisztikai jelentősége van. Egyre inkább gazdasági és adminisztratív jelentősége is lesz.
Ami tegnap előny volt, holnap akár menedék lehet
Amikor elkezdtük felépíteni a KELL rendszerét, elsősorban azt kerestük, hogyan lehetne rövidebbé tenni az utat a magyar termelő és a magyar család között. Hogyan lehetne csökkenteni a közvetítői költségeket. Hogyan kaphatna többet a gazda úgy, hogy közben a vásárló akár kevesebbet fizet. Hogyan lehetne helyben tartani a pénzt, erősíteni a helyi gazdaságokat és újraépíteni az egymásra utaltság helyett az együttműködést.
Most azonban egy újabb szempont válik egyre fontosabbá.
Ha szeptembertől tovább erősödik a digitális adminisztráció, akkor az, amit eddig elsősorban logisztikai és gazdasági előnynek tekintettünk a KELL-nél, hirtelen versenyelőnnyé, sőt bizonyos termelők számára menedékké válhat.
Mert nem biztos, hogy minden gazdának külön-külön kell megoldania mindent.
Megoldhatjuk közösen.
Ha egyre bonyolultabb egy kis termelő számára eljutni a vásárlóhoz, kétféle választ adhatunk.
Az egyik: „Ez már nekem túl sok. Abbahagyom.”
A másik: „Akkor szervezzük meg másképpen.”
Mi a másodikat választottuk. Nem akarjuk, hogy egy hetvenéves őstermelőnek azért kelljen felhagynia azzal, amit évtizedek óta jól csinál, mert nem akar informatikussá válni.
A cél sokkal egyszerűbb: Te termelj. Mi megszervezzük köréd azt a rendszert, amely eljuttatja a termékedet a vásárlóhoz.
Ez a KELL egyik legfontosabb feladata. Nem a múltat akarjuk megvédeni – működő jövőt akarunk építeni A digitalizációt nem lehet megállítani. De nem mindegy, hogy a technológia az embert szolgálja, vagy az embernek kell alkalmazkodnia egy számára kezelhetetlenné váló rendszerhez.
Mi olyan gazdasági modellt szeretnénk építeni, amelyben a korszerű technológia nem kiszorítja a kistermelőt, hanem segíti őt. A háttérben lehet modern informatikai rendszer. Lehet elektronikus rendelés. Lehet központi logisztika. Lehet automatizált adminisztráció. De a gazda ettől még maradhat gazda. A vásárló pedig továbbra is tudhatja: kitől származik az étel, amely az asztalára kerül.
Ez a Közvetlen Ellátási Lánc lényege.
Nem hagyjuk magára a gazdát.
Nem hagyjuk magára a vásárlót.
Megszervezzük azt, amit külön-külön egyre nehezebb megoldani.
Ezért épül a KELL.


